Bevezető

Álmodtam. Az álmomban minden rendben volt, és olyan valóságosnak tűnt, és nem akartam felkelni. Bármit megtennék, ha ez az álom valóság lenne és nem csak a képzeletem szüleménye, de sajnos ez csak egy álom volt.

Az ébresztőm hangos hangjára keltem fel és rögtön kinyomtam. Körülnéztem a szobámban és mindenhol dobozok voltak. Apa egy másik városban kapott munkát, így nekünk is oda kell költöznünk. Semmi kedvem nem volt itt hagyni a barátaimat, a házat és az iskolát sem. Már annyira megszoktam, és nem akartam itt hagyni semmit. Anyáék tudták jól, hogy nem akarok menni, de muszáj mennem.

Lassan szálltam ki az ágyból és nagyot sóhajtottam. Ma van az utolsó napom a suliban és holnaptól már egy másik iskola diákja leszek. Elmentem a fürdőszobába és belenéztem a tükörbe. Csak mosolyogtam magamon, mert szörnyen néztem ki. Beálltam a zuhany alá és hosszú percekig folyattam magamra a vizet. Aztán nagy nehezen eldöntöttem, hogy kéne már öltözködni, mert elkések a suliból, de nem nagy kedvem volt hozzá. Aztán mégiscsak kijöttem a zuhany alól és bemásztam a szekrénybe. Végül egy farmer mellet és egy fehér felső mellet döntöttem. Még ősz volt, de elég meleg volt itt, de azért egy pulcsit is felvettem. Bementem még a fürdőszobába, hogy csináljak valamit a hajammal és végül kivasaltam. Fogat mostam és ezzel készen is voltam. Belenéztem a tükörbe és elégedett voltam, hogy már nem nézek ki olyan szörnyen, mint reggel. Felvettem az iskolatáskámat és lementem a konyhába. Anya és apa volt ott. Éppen reggeliztek, de nekem nem volt étvágyam.

-Szia kincsem. Mit kérsz reggelire?-kérdezte anya.
-Köszi, de nincs étvágyam. Majd veszek valamit a pékségben.- mondtam nekik.
Felvettem a cipőmet és elköszöntem anyáéktól.
Kiléptem az ajtón és már el is indultam az iskolába. Csak öt percig tartott míg beértem és ezt szerettem benne, hogy nem kell olyan sokat gyalogolnom. Útközben még megálltam a pékségben és vettem magamnak reggelit, de még nem ettem meg. Beléptem a terembe és a legjobb barátnőm a nyakamba ugrott.

-Jaj, annyira fogsz hiányozni. El se hiszem, hogy tényleg itt hagysz minket.-mondta nekem és közben elengedett.
-Nekem is fogsz hiányozni. És tartjuk majd a kapcsolatot. Majd meglátogatlak és te is engem.-mondtam neki és megöleltem.
Ő fog a legjobban hiányozni, de a többi barátom is ugyan úgy. Nagyon fáj, hogy itt kell hagynom őket, de már győzködtem anyáékat, hogy hadd maradjunk, de hiába. Nemsokára becsengetnek, így gyorsan leültem a helyemre. Becsengettek, és már jött is a tanár.

-Sziasztok drágáim, hogy van az osztály?-kérdezte a tanárunk és leült az asztalához.
-Szomorúan.-mondta barátnőm és rám nézett.
-Igen, én is sajnálom, hogy elmész.-jött oda hozzám a tanárom.
-Nagyon hiányozni fog az osztály és a tanárnő is.-mondtam neki és felálltam. Odamentem hozzá és megöleltem. Ő volt az egyetlen tanár akit szerettem, mert nagyon jól tanította a történelmet és ő szeretette meg velem.
A nap többi részében elbúcsúztam az összes tanáromtól és a többiek is egész nap velem voltak. Eljött az utolsó óra, és kezdett összeszorulni a gyomrom. Nem akartam itt hagyni őket, annyira szerettem mindenkit, és most itt kell hagynom őket. Mikor kicsengettek az utolsó óráról, barátnőim álltak fel először és odarohantak hozzám. A legjobb barátnőm Sam valamit dugdosott a kezében, de nem láttam hogy mit. Megöleltem és könnyes szemmel belenézett a szemembe.

-Ezt neked csináltuk, és remélem nem felejtesz el minket.-mondta nekem és odaadott egy könyvet. Kinyítottam és fényképek voltak benne. Azok a képek, amiket együtt csináltunk és az egész osztály rajta volt. Ebben a könyvben benne volt az összes emlékem. Nem bírtam tovább és lehullott egy könnycsepp az arcomról. Ránéztem Samre és megöleltem.
-Ez a legszebb ajándék amit valaha is kaphattam. Nagyon köszönöm mindenkinek. Nagyon fogtok hiányozni.- mondtam és megöleltem mindenkit. A fiúk is elérzékenyültek egy kicsit, és mindegyik fiút megöleltem. A fiúkkal nagyon sokat nevettünk az órákon és nem unatkoztunk. Nem tudom milyen lesz majd az új iskolában, csak remélni tudom, hogy kedvesek lesznek majd az osztálytársaim.

Mikor mindenkitől elbúcsúztam, hazaindultam Sammel és átjött hozzánk, hogy segítsen még az utolsó dolgokat is bepakolni. Mikor hazaértünk, felmentünk a szobámba és leültünk az ágyamra. A ruhásszekrényből már nagyjából mindent kipakoltam, csak az volt még benne amit az utazásra akartam felvenni. A fürdőszobám egy katasztrófa volt. Minden szanaszét volt és össze kellet pakolnom. Sam segített benne és így hamar végeztünk.

-Ugye majd azért felhívsz, ha megérkeztetek?-kérdezte Sam és látszott rajta, hogy mindjárt elsírja magát. Odamentem hozzá és megöleltem.
-Persze, hogy felhívlak. Minden nap telefonálni fogok. Nagyon fogsz hiányozni.-mondtam és nem bírtam tovább. Elbőgtem magam és Sam is sírt. Egy perce sírtunk, de megráztam magamat és belenéztem Sam szemébe.
-Nem lesz semmi baj, tartjuk a kapcsolatot és amint tudjuk, meglátogatjuk egymást. Rendben?-mosolyogtam rá legjobb barátnőmre.
-Rendben.-mosolygott vissza. Még bepakoltam az utolsó cuccokat is és kivettem a szekrényemből a ruhámat. Átöltöztem és utazásra készen álltam. Még utoljára átnéztem mindent, hogy nem-e hagyok itt valamit, de mindent bepakoltam. Ha itt hagynék valamit, akkor a költöztetők amúgy is hoznánk utánunk, szóval nem aggódtam. Levittem pár dobozt, de a többi nehéz volt, így apára hagytam. Megfogtam a táskámat és lementünk Sammel a földszintre. Anyáék már ott voltak, apa meg felment és lehozta a többi dobozt.
Kimentünk hárman, a kocsihoz és én bepakoltam hátra a táskámat, meg ennivalót. Apa végzett, és a költöztetők is bepakoltak a teherautóba. Indulásra készen álltunk és már csak nekem kellet beszállnom. Odafordultam Samhez és láttam rajta, hogy megint sírni akarna, de nem sírt. Megöleltem és adtam neki egy puszit.
-Jó utat és vigyázzatok magatokra.-mondta és elengedett.
-Köszi és te is vigyázz magadra, mindenről tudni akarok majd ami itt történik.-mondtam neki és megöleltem még utoljára. Beszálltam a kocsiba és kényelmesen elhelyezkedtem. Apa beindította a kocsit, és kinéztem az ablakon. Sam mosolygott, de tudtam, hogy legszívesebben sírna. Rámosolyogtam és integettem neki. Elindultunk. Még visszanéztem Samre és ő is integetett. Aztán elhagytuk a házat, és az utcát. Lassan a városból is kiérünk, de nem akartam erre gondolni. Csak arra tudtam gondolni, hogy milyenek lesznek majd az osztálytársak, és hogy milyen új kalandok várnak majd rám.