1 fejezet

Lassan megérkeztünk az új városba. Izgatottan néztem ki az ablakon és féltem. Féltem attól, hogy itt nem fognak szeretni vagy, hogy nehezen illeszkedek be, mégis izgatott voltam mert tudtam, hogy itt bármi megtörténhet. Nagyon tetszett a város, olyan nyugodtnak tűnt, mégis ha jobban megnéztem az embereket láttam rajtuk az aggodalmat.
Lekanyarodtunk egy utcába és lassítottunk. Megálltunk egy fehér ház előtt, és anyáék rám néztek.

-Megérkeztünk. -mondta nagy izgalommal anya és kiszállt a kocsiból. Apával összenéztünk és bátorítóan rám mosolygott. Mindketten kiszálltunk és elindultunk a ház felé. A ház előtt volt a kert és benne egy fűzfa állt, és egy hinta lógott róla. Bementünk a házba és én tátott szájjal néztem körbe. Hatalmas volt a ház, semmi nem volt benne még. Anya megmutatta, hogy melyik lesz a szobám és izgatottan mentem utána. Kinyitottam az ajtót és megint ledermedtem. Ez a szoba sokkal nagyobb volt mint a régi szobám és nagyon örültem neki, hogy itt is volt külön fürdőm. Miután körbecsodáltam a házat, megérkeztek a bútorok is. Segítettek bepakolni mindent és nekünk csak mindent a helyére kellet pakolni. Én a szobámba voltam és a dobozokból pakoltam ki mindent. Éjfél körül járt az idő mikor mindent kipakoltam, és anyáék már aludtak. Elfelejtettem lemenni vacsizni, így gyorsan csináltam magamnak egy szendvicset. Nem bírtam tovább, felhívtam a barátnőmet.

-Szia, mesélj, milyen az új ház? Kipakoltatok mindent? Vannak már új barátaid?-jöttek felém a kérdések, én csak mosolyogtam.
-Igen, kipakoltam mindent, és a ház az gyönyörű. Sokkal nagyobb szobám van mint a régi, nagyon tetszik minden. Nem, még nem találkoztam senkivel.-mondtam kicsit szomorúan. Elmeséltem neki mindent és ő is nekem, bár ott nem történt semmi izgalmas, úgy ahogy itt sem. Miután letettem a telefont felmentem és lezuhanyoztam. Mikor mindennel végeztem bebújtam az ágyamba és rögtön elaludtam.

Mikor felkeltem, nem akartam kinyitni a szemem. Szombat reggel volt, arra gondoltam, hogy már csak két nap és új suliba kell mennem. Magamra húztam a takarót és vártam. Arra vártam, hogy felébredjek ebből az álomból, de miután nem történt semmi, lerúgtam magamról a takarót és lementem a konyhába. Senki nem volt itthon, biztos a munkahelyekre mentek, hogy intézzék a papírokat. Megcsináltam magamnak a reggelit, és leültem az asztalhoz. Miközben megettem a reggelit, azon gondolkoztam, hogy mit csináljak ma. Senki nem lesz itthon egész nap, így arra gondoltam, hogy körül nézek egy kicsit a városban.

Megettem mindent és felmentem felöltözni. Megcsináltam a hajamat is és készen voltam. Kipakoltam a táskámból és beletettem a pénztárcámat és a többi fontos dolgot. Kiléptem az ajtón és mikor megfordultam volna, hogy kimenjek az utcára valaki nekem jött.

-Bocsánat, ne haragudj, véletlen volt.-mondta egy férfi hang és megfordultam.
-Semmi baj.-mondtam neki és rámosolyogtam. Egy nagyon helyes srác állt előttem. Ő döbbenten állt előttem, és én csak mosolyogtam. Odanyújtottam a kezemet, és bemutatkoztam.
-Szia én Lucie vagyok.-mosolyogtam rá. Gyönyörű kék szemei voltak, egy kicsit elbambult, de aztán ő is megfogta a kezemet.
-Szia én Dave vagyok. Csak átakartam jönni köszönni az új szomszédoknak de látom elmész, akkor nem is zavarok. –mondta és már el is engedte a kezemet, de én nem engedtem el a kezét.
-Nem zavarsz, én csak a várost akartam megnézni, nem is tudtam hogy te vagy a szomszédunk.-mondtam és elengedtem a kezét.
-Igen én vagyis én és a családom meg még van pár szomszédotok. Ha akarod akkor szívesen megmutatom majd neked a várost, de nem nagyon érek most rá, csak be akartam köszönni, de szívesen körbevezetlek majd.-mondta és én elfogadtam. Elköszönt tőlem és elment.

Aranyos fiú, és nagyon helyes is. Kár, hogy nem ért rá, így egyedül elindultam. Nem nagyon tudtam merre kell menni, de gondoltam, hogy valahol biztos kilyukadok majd. Aztán végül a városközpontba kerültem és szétnéztem egy kicsit.
Nagyon szép város volt, de olyan hiányérzetem van. Nagyon hiányzik a régi megszokott környezetem, de azt szokták mondani, hogy a változás jót tesz és én hiszek ebben. Bementem az egyik bevásárlóközpontba, és rengetegen voltak. Nagyon sok tini mászkált itt, főleg lányok, és én egy kicsit megijedtem. Biztos voltam benne, hogy itt vannak a leendő osztálytársaim is.

Bementem az első ruhaboltba, és elkezdtem nézelődni. Körbenéztem, és mintha minden szem rám szegeződött volna. Ki akartam jutni innen, de sajnos megbotlottam amilyen szerencsétlen vagyok, és egy srác ölébe kötöttem ki. Felnéztem és ő csak mosolygott rám.

-Szia, ugye nincs semmi bajod?-kérdezte és elengedett.
-Persze, minden rendben és sajnálom.-mondtam neki és elmentem, ő csak nézett utánam, de én próbáltam elmenni, így is sokan látták, hogy elestem. Miután kijutottam a ruhaboltból, ki akartam jutni az áruházból is, de valaki a kezembe nyomott egy szórólapot, és mosolygott rám, én továbbmentem és mikor végre kijutottam, akkor láttam, hogy egy Tánciskoláról szól a szórólap. Nagyon szerettem táncolni, de itt a tanulásra kell koncentrálnom, be kell illeszkednem és nem fér bele az időmbe, hogy táncórákra járjak, pedig az életem volt a tánc.

Eltettem a táskámba, és haza akartam menni. Ennyi elég volt mára. Hazamentem és leraktam a táskámat. Délután volt, de még nem ettem semmit, így csináltam magamnak ebédet, és gyorsan megettem.
A nap többi részében zenét hallgattam és átnéztem a könyveket. A hétvége további részében nem történt semmi izgalmas, segítettem anyáéknak kipakolni a dobozokból és nagyjából el is telt a hétvége és egyre jobban izgultam. Eljött a vasárnap este és már görcsbe volt a gyomrom.